Neuralinkről mindenkinek, avagy milyen messze még a MATRIX agy-gép interfésze

Neuralinkről mindenkinek, avagy milyen messze még a MATRIX agy-gép interfésze

Elon Musk mindig is őrült ötleteiről volt híres. Megreformálni a közlekedést, benépesíteni a Marsot és ehhez hasonlók. Abban azonban szerintem mindenki egyetért, hogy mind közül a legőrültebb az emberi agyba ültethető csip ami által agyunk közvetlenül csatlakozhat majd az eszközeinkhez és valódi kiborgokká válhatunk. A technológia segítségével újra láthatnak a vakok, újra járhatnak a lebénult emberek, kezelhetővé válhat sok neurológiai betegség, és mintegy mellékesen elhozhatja számunkra a minden érzékszervre kiterjedő virtuális valóságot (igen, olyat amilyet a MATRIX c. filmben is láthattunk). Amennyiben a Neuralinknek sikerül beváltani a hozzá fűzött reményeket, úgy megkockáztatom, hogy ez lesz Musk legértékesebb cége mind közül. Ebben a cikkben megpróbálom egyszerűen, mindenki számára érthető módon összefoglalni, hogy mi is a Neuralink, hol tart ma a technológia és hogy hová fejlődhet idővel.

A Neuralink által használt alaptechnológia igazából már az 1930-as évek óta létezik EEG néven. A technológia lényege, hogy az agy működése során elektromos impulzusok keletkeznek, amiket a fejbőrre helyezett érzékeny elektródákkal detektálni lehet. A klinikai használat mellett manapság már egyre több olyan eszköz kapható, amivel bárki monitorozhatja a saját agyhullámait.

A Muse nevű eszközzel például segíthetjük a saját meditációnkat, de akár számítógépes játékokat is irányíthatunk vele, persze csak nagyon alapvető módon. Az alábbi TED előadásban láthatunk pár példát erre, ahol egy másik, Emotiv nevű headsettel egy kockát mozgatnak térben csupán gondolatok segítségével:

Habár a számítógépünk vagy akár az okos eszközeink gondolatokkal történő irányítása egészen misztikusnak tűnik, ez a technológia valójában nagyon korlátozott lehetőségekkel bír. Gondoljunk csak bele, az agyunk több milliárd neuronja egyszerre generál mindenféle elektromos jeleket, amik összekavarodnak mire elérik a fejbőrt. Olyan mintha egy nagy teremben rengeteg ember kiabálna egyszerre és mi a sarokban állva pár elkapott hangfoszlányból próbálnánk kitalálni, hogy miről beszélget egy-egy társaság. Az EEG-vel tehát csak nagyon elnagyolt képünk lehet arról, hogy mi is történik az agyban. Ha ennél pontosabbra van szükségünk, akkor közelebb kell mennünk a beszélgetőpartnerekhez, vagyis be kell jutnunk az agyba.

Az agyba helyezhető elektródák legismertebb változata a Utah Array. Ez egy 10x10 tüskéből álló pici tüskesor, amit műtéttel ültetnek az agyba (gyakorlatilag beleszúrják az agyszövetbe).

A fenti videón az látható, hogy egy nyaktól lefelé lebénult hölgy a fejébe épített Utah Array-nek köszönhetően képes egy robotkezet irányítani. Bár az irány nagyon jó, látszik, hogy az eszköz hétköznapi használatra nagyon kényelmetlen. A beültetéshez komoly agyműtétre van szükség, utána pedig egész életünkben egy nagy doboz fog kiállni a fejünkből. Valahol itt jön a képbe Elon Musk és a Neuralink, akik egyfelől tízszeresére növelték az érzékelő elektródák számát, másfelől a kényelmetlen dobozt egy pénzérme nagyság kis eszközbe sűrítették, ami Bluetooth-on kommunikál a környezetével (akár egy sima headset) és egy 1 órás, altatás nélküli műtéttel behelyezhető. A Neuralink technológiájában nem az az áttörés, hogy megtízszerezték a Utah array csatornáinak a számát. Ez egy hatalmas eredmény, de nem ez az igazi áttörés. A Neuralinkben az az igazán nagy dolog, hogy lehetővé teszi, hogy egy eddig csak kisérleti projektekben elérhető technológiát áthozzunk a mindennapokba és olyan természetességgel használhassuk mint mondjuk a mobiltelefonunkat.

A Neuralink eszközének specifikációját olvasva olyan érzése van az embernek mintha csak egy okosóra leírását olvasná: Bluetooth kapcsolat, vezeték nélküli töltés, helyzet érzékelő szenzorok, stb. Előadás közben maga Musk is egy Fitbit okosórához hasonlította az eszközt. A különbség mindössze annyi, hogy a LINK (a Neuralink jelenleg legfrissebb változata) a pulzusunk és várnyomásunk helyett az agyi elektormosságot méri, valamint hogy nem a karunkon, hanem a fejünkbe építve hordjuk. Az eszköz installálását egy speciális robot végzi, ami érme nagyságú darabot távolít el a koponyából, ahová a LINK kerül. A műtét teljesen automatikus, nem szükséges hozzá orvos jelenléte (maximum felügyelni a történéseket) és kb. egy óra alatt meg is van. Az ember csak besétál reggel, befekszik egy dobozba és délután már a friss implanttal sétálhat ki. Az implantban lévő elem egész nap képes ellátni az eszközt energiával, este pedig vezeték nélküli töltővel (mondjuk alvás közben a párna alá helyezve) tölthető. Tényleg olyan mint egy sima Fitbit karkötő. A Neuralink fejelsztői arra is gondoltak, hogy mi van, ha az eszköz elromlik, vagy frissíteni kell. Ilyen esetben a csere egy hasonló kb. 1 órás beavatkozással könnyen elvégezhető. Ez persze mind jól hangzik, de mégis ki vállalna be egy agyműtétet azért, hogy közvetlenül kapcsolódhasson az okoseszközeihez? Bár nyilván első lépésben a LINK inkább lesz orvosi eszköz mint okos kütyü amivel “gyógyíthatóvá” válik a vakság és bizonyos neurológiai betegségek, hosszú távon viszont hasonlóképpen tudom elképzelni az emberek viszonyát a LINK-hez, mint mondjuk egy mellplasztikához. A mellplasztika ugyanúgy egy komoly műtét ami orvosi szempontból ugyan nem indokolt, de előnyöket biztosít, így sokan hajlandóak bevállalni. El tudom tehát képzelni, hogy a jövőben legalább olyan népszerű lesz a LINK használata (ha nem népszerűbb) mint a mellplasztika. Összességében ennyi talán elegendő magáról az eszközről. Akit részletesebben érdekel, az itt megtekintheti a teljes bejelentést:

Ahogyan a videóban is látható, a LINK nem csak olvasni képes az agysejtek elektromos jeleit, hanem mind az 1024 csatornán képes ingerelni is azokat. Az agysejtek ingerlésével képesek lehetünk például audio ingereket kelteni az agyban, vagy ahogy Elon Musk fogalmazott, zenét streamelhetünk közvetlenül az agyunkba. Ugyanígy a vizuális központ ingerlésével képeket jeleníthetünk meg. A technológia segítségével tehát visszakaphatják a látásukat vagy hallásukat az emberek, de ha kicsit tovább gondolkodunk, ez a technológia válthatja idővel a VR headseteket, elhozva a virtuális valóság új generációját. Persze felmerül a kérdése, hogy hogyan kezeljük az agy hihetetlen komplexitását? Honnan tudjuk, hogy az agy hogyan kódolja a képeket, hangokat, ízeket, stb.? A válasz itt is, mint sok más területen a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás lehet. Ha képesek vagyunk minden érintett agyi terület megfelelő pontosságú írására és olvasására, akkor megfelelő mennyiségű adattal betaníthatunk egy rendszert, ami eztán képes oda-vissza fordítani nekünk. Ugyancsak jótékonyan hathat a fejlődésre az, amit már az előzőekben említettem, hogy a LINKkel a neurális implant egyszerű, mindenki által elérhető, hétköznapi eszközzé válhat, olyanná, mint egy okostelefon vagy okosóra. Bárki számára nyitva lesz a lehetőség, hogy alkalmazást vagy kiegészítő hardvert fejlesszen a neurális implanthoz és startupok százai fognak megjelenni, akik próbálják meglovagolni a lehetőségeket, hasonlóan mint az okostelefonok megjelenésekor. Ennek a két dolognak (a gépi tanulásnak és a nyílt fejlesztésnek) köszönhetően úgy gondolom, hogy robbanásszerű fejlődés várható a területen, akár tíz éven belül. De hogyan fogják megváltoztatni életünket az agy-gép interfészek?

Az első dolog amit a legtöbben felhoznak, hogy folyamatos telepatikus kapcsolatban lehetünk egymással. Noha ez elsőre talán sci-finek hangzik, valójában már most is létezik, csak telefonbeszélgetésnek és videókonferenciának hívjuk. Az agy-gép interfészekkel annyiban fog változni a dolog, hogy a beszédhez nem lesz szükség a hangszálainkra, a hangot pedig a fülünk kihagyásával egyből a fejünkben fogjuk hallani. A hang mellett persze lehetőség lehet képi információ továbbítására, de elméletileg akár ízeket, szagokat vagy tapintás ingereket is továbbíthatunk “telepatikusan”. Számomra a legizgalmasabb lehetőségnek a minden érzékre kiterjedő virtuális valóság tűnik. Ez nyilván alapjaiban fogja felbolygatni a szórakoztató ipart, mégsem ezt gondolom a legfontosabb felhasználási területnek, hanem hogy így sok szükségletünket virtuálisan elégíthetjük majd ki. Ha például az ember megenne egy jó steaket, megteheti ezt virtuálisan, miközben a valóságban vegetáriánus. Az ilyen virtuális húsfogyasztással drasztikusan vissza lehetne szorítani az emberiség hústermelését, ami hatalmas terhet ró az ökoszisztémára. Ugyanígy a munkahelyünkre sem kellene bejárnunk nap mint nap, elég lenne a virtuális térben ottlennünk, ami a közlekedéssel járó károsanyag kibocsátást csökkenten drasztikusan. Valójában az emberiség túlfogyasztásának alapvető oka a nem vegetatív szükségletek kielégítése. Ha szükségleteink nagy részét kielégthetjük virtuálisan, úgy akár a népességnövekedés ellenére is csökkenthető a fogyasztás, ami hosszú távon az emberiség túlélésének záloga lehet…

Nem tudom megállni, hogy a bejegyzés végén ne tegyek említést egy a Neuralinkhez hasonló, de attól elétrő elven működő másik agy-gép interfészről, az OpenWaterről. Az OpenWater technológiájának alapja, hogy az infra közeli vörös fény (near-infrared light) képes áthatolni a koponyacsonton és az agyszöveten egyaránt. A gond mindössze annyi, hogy a csont és a szövetek szórják a fényt, így a túloldalon csak vörös derengést látunk. Megfelelő technológiával (a fény fázisának rögzítésével) azonban lehetőség van arra, hogy információt nyerjünk a közegről ahol a fény ádhaladt, tehát kvázi belelássunk az agyba, ráadásul a kép olyan jó felbontással rendelkezik, hogy segítségével megfigyelhetőek az agysejtek működés közben. Ami talán még ennél is izgalmasabb, hogy a dolog működik visszafelé is, vagyis a fény fázisának megfelelő beállításával fókuszálni lehet a fényt egy bizonyos területre, amivel a Neuralinkhez hasonlóan ingerelhetőek az agysejtek. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, azt mondhatnám, hogy az OpenWater kifejlesztett egy olyan különleges mikroszkópot, ahol a koponyát és az agyszövetet használják lencsének (ez utóbbi hasonlatot maga a cég CEO-ja írta nekem egy Facebook kommentben). Ezzel a technológiával tehát műtéti beavatkozás nélkül, egy speciális lézeres fényforrás segítségével elérhető lehet ugyanaz, amit a Neuralink eszköze jelenleg kínál. Akit részeletesebben is érdekel a téma, annak itt van két korábbi írásom:

Hogy milyen technológiát fognak használni a midnennapi használatra tervezett agy-gép interfészek azt nehéz megmondani. Talán a Neuralink “enyhén invazív”, talán az OpenWater non-invazív megoldása, talán a kettő kombinációja, vagy valami egészen újszerű harmadik technológia. Ami a lényeg, hogy előbb vagy utóbb az életünk részévé fognak válni és alapjaiban fogják megreformálni az életünket, olyan gyökeres változást hozva amilyet talán még semmilyen más technológia ezelőtt.