A legnagyobbak…

A legnagyobbak…

avagy jó üzlet-e az ENVIENTA

Bizonyára sokat hallottunk már a világ legnagyobb taxitársaságáról. Több ezer alkalmazottal rendelkezik a világ minden táján, valamint egy automatizált, mobiltelefonról elérhető diszpécserszolgálattal. Ahol nem volt elég erős a taxis lobbi, hogy kierőszakolja a szigorú törvényi szabályozást, ott pillanatok alatt legyűrte a konkurenciát. Pedig ennek a taxitársaságnak nincs is járműflottája. A járműveket és a munkaidőt az alvállalkozzók adják bérbe a foglalkoztatónak. Igen, az Uber-ről van szó. Arról a startupról, amely a semmiből jött, és pár év alatt teljesen megreformálta a piacot (az angol terminológiában ezt hívjuk “disruption”-nek).

Ha manapság megnézek egy filmet és egy szereplőnek taxira van szüksége, azt mondja: Hívok egy Uber-t. Ha a cég térhódítását nem fogná vissza a törvényi szabályozás és a taxislobbi, úgy pár év múlva talán már azt sem tudnák a fiatalok, hogy mi az a taxi.

Persze ha az Uberről beszélek, muszáj megemlítenem a világ legnagyobb hotelhálózatát is, amely nem sok ingatlannal rendelkezik. Persze, hogy az AirBnb-ről van szó. Az AirBnb sem több egy alkalmazásnál, mégis alapjaiban rengette meg a piacot.

Akik ismerik a cégeket, nyilván bőszen bólogatnak: Igen, sharing economy, nagy most ennek a divatja. Pedig szerintem itt nem ez a kulcsszó. A kulcs sokkal inkább a deceentralizált szervezet, aminek még mindig csak a felszínét kapargatjuk. Akár az Uber-ről, akár az AirBnb-ről legyen szó, egy olyan szervezetet látunk, ami minden pillanatban dinamikusan változik. Minden másodpercben új alkalmazottak, új eszközök kerülnek be a cégbe, vagy épp kerülnek ki onnan. Ez nem a meglévő erőforrások megosztott használatáról (sharing economy) szól, sokkal több annál. Sokan csak az Uber miatt bérelnek autót, vagy az AirBnb miatt vesznek lakást, ami adott esetben a megélhetésük forrása lehet. Ezek a cégek messze többek mint a megosztáson alapuló gazdaság vámszedői. Ők az előfutárai azoknak a decentralizált cégeknek, amelyek jó eséllyel a jövő elterjedt vállalkozásformáivá vállnak majd, és pillanatok alatt tarolják le a piacot, úgy ahogyan ez a két cég is tette.

Most játszunk el a gondolattal és képzeljünk el egy céget, ami dolgokat talál fel. Nincs igazán jól meghatározható profilja. Az egyetlen szabály amihez tartja magát, hogy a találmányok legyenek valamilyen szempontból társadalmilag hasznosak. Valahogy úgy, ahogyan Elon Musk cégei. A SpaceX célja, hogy egyszer benépesíthessük a Marsot, a Tesla-é hogy csökkentsük a környezetszennyezést és megállítsuk a klímaváltozást, az OpenAI célja, hogy ne birtokolhassa senki a mesterséges intelligenciát, a Neuralink pedig az ember felfejlesztését célozza, hogy versenyben maradhasson a gépekkel szemben.

Ez a képzeletbeli decentralizált cég tehát olyasmi mint a Musk féle cégbirodalom összessége, és még sokkal több annál. A céghez bárki csatlakozhat ugyanúgy mint az Uber-hez és bárki hozzájárulhat bármelyik találmány fejelsztéséhez. A cég mindenben segíti a találmányokon dolgozó csoportokat. Segít megtalálni a megfelelő embereket a csapatba, segít a tőkebevonásban, a prototípusok elkészítésében, a kisszériás gyártásban, vagy épp a tömeggyártás beindításában. Az egyes projekteken dolgozó “alkalmazottak” fizetését az eladások licencdíjaiból fedezi a cég, valamint lehetőség van előzetes tőkebevonásra, vagy más előfinanszírozásra. Minden projekt egyfajta virtuális cég a cégben amelynek a projekt tagok a részvényesei.

Jól hangzik?! Azt reméljük, hogy a nem oly’ távoli jövőben az ENVIENTA lehet ez a cég. Olyan mint az Uber vagy az AirBnb, akiknek legértékesebb vagyona egy alkalmazás, ami összehozza a piac szereplőit. Én úgy gondolom, hogy hatalmas potenciál lehet egy ilyen cégben. Hogy érdemes-e bele pénzt fektetni, azt pedig mindenki döntse el maga…

Még valami! Az ENVIENTA nyitottsága és dinamizmusa nem arra irányul, hogy új dominanciát teremtsen! A résztvevők hosszú távon és együttműködésben gondolkodnak! A cél nem a piaci dominancia kialakitása, hanem a résztvevők és partnereik valós szükségleteinek minél hatékonyabb és minél kisebb ökológiai lábnyommal történő kielégitése. A verseny itt a közösség számára előnyösebb, jobb megoldások megtalálásáról szól, nem mások kiszoritásáról és lekörözéséről.

Túl idealisztikus? Nem! Az a felismerés mozgatja a résztvevőket, hogy kölcsönösen függünk egymástól és a természettől. Ez a kölcsönös függés akkor is jelen van, ha nem akarunk róla tudomást venni, csak ebben az esetben a környezetünkkel együtt magunknak is egyre nagyobb és nehezebben kijavitható károkat okozunk.

Az ENVIENTA tagjai és partnerei tudatában vannak annak, hogy a mostani 10 évben kell olyan változásokat elérnünk amelyek nyomán 2030 után is képesek lehetünk egymással ás a természettel harmóniában egyre jobban élni.