ENVIENTA Lifestyle, avagy építőkockák egy új világhoz

ENVIENTA Lifestyle, avagy építőkockák egy új világhoz

Az intro videónk miatt sokan az ENVIENTA-t az általuk tervezett kocka házakkal azonosítják. Ez nem véletlen, hisz ezek a házak valahol szimbolikus jelentést hordoznak, hiszen mi itt az ENVIENTA projekt keretei közt egy új világ építőkockáit szeretnénk megalkotni. Ebből a bejegyzésből kiderül majd, hogy a dolog nem is annyira szimbolikus, és hogy a koncepció messze túlmutat ezeken az utópisztikus élőhelyeken. Tartsatok velünk és lássuk, milyen mély a nyúl ürege…

A projekt első fázisát leró részben sokat beszéltünk már ezekről az épületekről. Elmondtuk róluk, hogy az újrahasznosítás jegyében használt konténerekből készülnek, hogy a beépített napelem rendszernek köszönhetően hálózatfüggetlenek, és hogy a nyílt forrás jegyében a terveket meg fogjuk osztani a közösséggel, így bárki megépítheti, vagy továbbfejlesztheti őket.

A legizgalmasabb dologról azonban nem beszéltünk: ezek az épületek ugyanis egy hálózat részeként képesek az együttműködésre és az IoT rendszereknek köszönhetően képesek egymással megosztani az erőforrásaikat. De igaz ez az aquaphonikus automatizált kertre és más ENVIENTA komponensekre is. Mint egy hatalmas élő organizmus, amelynek ezek a komponensek a sejtjei és végső soron mi emberek is a részei vagyunk (de erről majd később).

Lássunk egy példát, hogy is működik ez a gyakorlatban. Minden épület rendelkezik napelemekkel és tárolóval. Egy ilyen sziget üzemű rendszert kellően túl kell tervezni, hogy ne legyen fennakadás az energiaellátásban. Ennek persze az az eredménye, hogy a kapacitás jó része sokszor kihasználatlanul áll. Ugyanakkor ha több ilyen rendszert egy okos gridbe szervezünk, redukálható a szükséges kapacitás. Ha nem elegendő a saját háztartásunk által előállított energia, akkor kölcsönvehetünk a szomszédtól, vagy épp az ő tároló kapacitását használhatjuk arra, hogy a mi általunk megtermelt fölös energiát eltároljuk.

A rendszer kiegészülhet további okos eszközökkel. Például a mosogatógép akkor kezdi meg a mosogatást, mikor a legnagyobb az energiabőség, vagy a tárolós bojler ekkor fűti fel a vizet. A rendszer megvalósítása decentralizáltan, központi szerver nélkül, blokklánc alapon történik. Az egyes eszközök erőforrás kreditekben számolnak el egymással és a cél a költségek minimalizálása. Egyfajta automatizált energia tőzsde ez. A rendszer működését tartozhat valódi pénzmozgás is (a hónap végig elszámolunk a lakóközösség tagjaival), de ez nem feltétlen szükséges. Az erőforrás tőzsdének sokkal inkább az a célja, hogy optimalizáljuk a folyamatokat, ami nem csak a költségek csökkentését vonja maga után, hanem például csökkentheti a környezetre gyakorolt káros hatásunkat (ökológiai lábnyomunkat) is.

De az energetikai felhasználás csak egy példa a sok közül. A modell általánosítható más erőforrásokra is. Ilyen lehet például a fogyasztáshoz igazított mezőgazdasági termelés, ahol a lakók étkezési szokásait kiismerve pont optimális mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt termelhet egy közösség. Eszközök is lehetnek erőforrások. Ilyen lehet a jövőben például egy önjáró autó, amit a közösség tagjai közösen használnak, 3D nyomtatók, szerszámok, stb. Ezen a ponton pedig már az együttműködés egy új szintjéről beszélhetünk. Az ENVIENTA ugyanis nem csak a hardvert és a szoftvert biztosítja a rendszereihez, hanem egy közösségi modellt is, amire csak ENVIENTA Lifestyle-ként szoktunk hivatkozni.

ENVIENTA Lifestyle

Ez egyfajta decentralizált megosztásos gazdasági (sharing economy) modell. Azért éreztem fontosnak kiemelni a decentralizált jelleget, mert manapság a sharing economy a legtöbb embernek az Ubert vagy az AirBnb-t jelenti, ahol egy cég hozza össze a keresletet a kínálattal, jutalék fejében. Ezzel a centralizált modellel szemben az ENVIENTA modelljében nincs harmadik fél. A kereslet és a kínálat közvetlenül talál egymásra, a tranzakció résztvevői pedig lehetnek emberek (igénybe veszi valaki egy önvezető autó szolgáltatását), de lehetnek eszközök is és a folyamat lehet teljesen automatizált (pl. energia transzfer két épület között).

A fent felvázolt rendszer korlátlanul skálázható. Ez azt jelenti, hogy az ENVIENTA projekt keretei közt kifejlesztett komponensek külön-külön is működőképesek, de ahogy azt bemutattuk, hálózatba is szerveződhetnek. Alkothatóak kisebb, pár családot magukban foglaló közösségek, de akár egész ENVIENTA városok is születhetnek. Ez utóbbiakat akár alkothatja a városban elszórt több kisebb, pár családot magában foglaló közösség, akik megosztják egymással erőforrásaikat, de a megosztott erőforrások jellegétől függően akár határokon is átívelhet az együttműködés. Egy virtuális állam az államban, amiről már egy régebbi bejegyzésben szót ejtettünk. Úgy gondoljuk, hogy az erőforrások optimális felhasználásával a költségek jelentősen redukálhatóak, és a technológia fejlődésével végül eljuthatunk oda, amit Jeremy Rifkin közgazdász “Zero marginal cost society”-nek nevez, amikor is a közösség tagjai gyakorlatilag ingyen jutnak hozzá a szükséges erőforrásokhoz.

Venus Project

Egy korábbi, ENVIENTA-ról szóló bejegyzésemet a Venus Project említésével kezdtem, hogy az olvasónak valami elképzelése legyen róla, hogy mi az a vízió ami az ENVIENTA projektet életre hívta. A Venus Projekt egy utópia egy olyan világról, ahol az emberek a technológia segítségével korlátlan bőségben élhetnek. Jacque Fresco ideája egy igazán nemes gondolat, de a jelenünkből szemlélve inkább csak tudományos fantasztikum, annak ellenére, hogy technológiailag nem állunk már túl messze tőle. Azt gondoljuk, hogy a Venus Project hibája a zártsága. Egy komplex ökoszisztémáról van szó, aminek legkisebb egysége a város, ami szigorú szabályok szerint működik. Túl nagy lépés és túl komplex paradigmaváltás ez a mai kor emberének.

Ezzel szemben az ENVIENTA moduláris, nyílt, és alulról építkezik. A komponensek önállóan is működőképesek, de hálózatba kötve őket további előnyökre tehetünk szert. Az erőforrások megosztásához nincs szükség arra, hogy a csomópontok térben egymás mellett helyezkedjenek el, hiszen egy városban elszórt, több elszigetelt csomópont is alkothat egy “virtuális várost”. E mellett adunk ugyan egy társadalmi modellt (ami gyakorlatilag megegyezik Fresco erőforrás alapú megosztásos gazdaságával), de ez inkább csak ajánlás, hisz ez is, mint minden más komponens nyílt forrású és továbbfejleszthető. Az ENVIENTA tehát csak ajánlásokat ad, nincsenek szigorú szabályai. E helyett biztatunk mindenkit, hogy alakítsa, járuljon hozzá, hozza létre a saját modelljeit.

Nem gondoljuk, hogy a kezünkben lenne a szent grál. Mindössze irányt szeretnénk mutatni, hogy végül a közösség kidolgozhassa az ideális modellt, ami lehet, hogy gyökeresen különbözni fog akár a mi, akár Fresco eredeti elképzeléseitől. Ezt a munkát szeretnénk megkönnyíteni az ENVIENTA platformmal, ami egyfajta közösségi tér a fejlesztéshez, és a decentralizált gyártási környezet kialakításával, aminek célja, hogy az ötletekből mihamarabb kész termékek váljanak. Természetesen nincsenek illúzióink. Nem gondoljuk, hogy az ENVIENTA valamiféle hatalmas technológiai innováció lenne. Aki követi a trendeket, tudja jól, hogy a technológia nélkülünk is ebbe az irányba tart, és a fent felvázolt rendszerek nyilván nélkülünk is megvalósulnak a közeli jövőben. De az ENVIENTA nem is a technológiáról szól, hanem annak elérhetőségéről. Mert nem mindegy, hogy például a munkavégzés robotizálása soha nem látott munkanélküliséget és nyomort, vagy soha nem látott bőséget hoz számunkra. E kettő között pedig az egyetlen különbség a technológiához és erőforrásokhoz való hozzáférés.

És ha már ennyit beszéltem a Venus Projectről, had zárjam velük a bejegyzést. Talán nem is találhatnék a mondandóm végére ennél frappánsabb végszót: Paradise or Oblivion…